Scribner, c. 2002.

Kaptam ajándékba egy könyvet: Peggy Vincent memoárját.

A szerző majd’ harminc éven keresztül dolgozott bábaként, és a szakma összes lehetséges formáját kipróbálta: volt szülészeti ápolónő, szülésznő, majd független bába.

A Baby Catcher élettörténet és korrajz szüléstörténetek sorába fűzve, sok szívvel és humorral elmesélve. Bemutatja, hogyan változott a szüléshez való hozzáállás a hatvanas évek Amerikájától a nagy szemléletváltásokon keresztül, és hogy a szerző személy szerint hogyan lett kórházi szülészeti ápolónőből otthonszüléseket kísérő, medikális ellátók által is elfogadott és háttértámogatott, mégis független bába.

Peggy Vincent a hatvanas években tanuló nővérként, ortodox szemléletű kórházban kezdte a mesterséget. Az alkonyi álom, a rutin beavatkozások és a személytelenség jellemezte légkört azonban lassan-lassan elkezdte áthatni a változás szelleme, amelyben nem kis része volt a hippimozgalomnak és a vietnami háború, valamint a faji megkülönböztetés elleni tiltakozó áramlatoknak. (Ina May Gaskin könyveiből már a magyar közönség is jól ismerheti a „Flower Power” jelentős hatását az amerikai szülészet alakulására.)

Kezdetben még az is nagy dolognak számított, és külön kiváltságnak tekintették, ha valamelyik kórházi dolgozó szülésénél főorvosi engedéllyel bent lehetett az apa is, vagy ha a vajúdó – uram bocsá’ – nem kért fájdalomcsillapítást. Az ilyen szülések megtapasztalása, az ezeket átható elemi varázslat ereje vitte Peggyt a nővéri pályáról végül a bábaiskolába, vagyis ő a klasszikusabb, kevésbé lázadó utat követve, a medikális közegből indulva szerzett nővér-bába képesítést, és kötött ki végül az otthonszülések kísérése mellett.

Érzékletesen ír a dilemmáiról, az útkereséséről, a saját három, nagyon különböző szüléséről, és mindarról, amit az anyák révén tanult.

A könyv eleje még csupa kórházi történet. Aztán a növekvő igényre való tekintettel a kórház szomszédságában megnyílik egy születésközpont, ahol szabadabb szellemben, korlátozások nélkül szülhetnek a nők, és ahol anya és újszülöttje áll a középpontban. Innen már csak egy lépés az önálló bábapraxis. Különösen tetszik, hogy Peggy a független praxisban működve is jóban van az orvosokkal, kölcsönös tisztelettel viseltetnek egymás iránt, elismerik egymás tudását és kompetenciáit, és együtt tudnak működni, amikor a kliens érdeke megkívánja. Ez olyasmi, amit a magyar viszonyok között bizony alaposan meg kell tanulnunk.

Sajnos a történet úgy ér véget, hogy több, mint tízévi független bábaság után 1991-ben egy műhibapert követően a biztosítója - bár a bába nem követett el mulasztást - nem újítja meg vele a szerződést, így lehetetlenné válik számára az otthonszülések kísérése. Ennek ellenére az egész könyv pozitív kicsengésű, és talán a jelenlegi feszült magyar helyzetben ez a csavar is parabolaértékű lehet.

Teljes mértékben szerethető, mosolyt és könnyeket egyaránt fakasztó könyv. Az a fajta, amit az ember egy ültő helyében olvas el, aztán szeretné mindenkinek kölcsönadni. Babát váróknak, szülésre készülőknek, szülőknek és szülészettel foglalkozó szakembereknek egyaránt maradandó olvasmányélményt nyújt.