Scribner, c. 2002.

Kaptam ajándékba egy könyvet: Peggy Vincent memoárját.

A szerző majd’ harminc éven keresztül dolgozott bábaként, és a szakma összes lehetséges formáját kipróbálta: volt szülészeti ápolónő, szülésznő, majd független bába.

A Baby Catcher élettörténet és korrajz szüléstörténetek sorába fűzve, sok szívvel és humorral elmesélve. Bemutatja, hogyan változott a szüléshez való hozzáállás a hatvanas évek Amerikájától a nagy szemléletváltásokon keresztül, és hogy a szerző személy szerint hogyan lett kórházi szülészeti ápolónőből otthonszüléseket kísérő, medikális ellátók által is elfogadott és háttértámogatott, mégis független bába.

Tertia, 2004. 

Egy szédítően régi, és hihetetlenül elterjedt elképzelés szerint az égig érő hegy épp a Sarkcsillagnál  fúródik a szakadatlan körtáncot lejtő Égbolt kellős közepébe. És ezt a rendszerint hegyoromra álmodott Sarkcsillagot feltűnően gyakran becézi számtalan nép Köldöknek.

Köldökcsillag? E furcsa kifejezés nyilván az „égközép” átfogalmazása. Ebbe bele is törődhetnénk, mint mások, ha ezt a Sarkcsillagot csupán az égbolt köldökének tartanák. De nem. A Sarkcsillag rendszerint Ég és Föld közös köldöke. Na, ilyenkor nyúl az ember a pohár után, mert mi dolga a Földünk köldökének az ég tetején? Valamire csak gondolhattak a mítoszálmodó ősfilozófusok, amikor ezt a legjelesebb zónát száműzték hőn szeretett létterünkből.