Ki vagyok én?

Sosem tudom, hogyan lehetne röviden felelni erre a kérdésre...

A nevem Szabó Zsuzsi. Dúla vagyok és bábatanonc. Szülésfelkészítő. Várandósság és szülés körüli segítő. Aquanatal-oktató. Portálszerkesztő az interneten. Ez mind én vagyok. Jelenleg. De azért a múltam is én vagyok: Mielőtt a születés misztériuma magával rántott volna, könyvtárosként dolgoztam Szegeden, majd Kecsekméten. Ezt megelőzően pedig a Szegedi Egyetemen szereztem magyar szakos általános iskolai tanári és könyvtár-informatikai diplomát.

De talán kezdjem az elején! 1979-ben születtem Csongrádon. Akkor még lehetett Csongrádon születni. Időközben bezárták, majd idősek otthonává alakították azt a kis szülőotthont, ahol én világra jöttem. Szomorú tendencia...

Édesanyám egyedül nevelt fel minket a húgommal édesapám korai halála után. Ő és a nagyapám az a két ember, akiknek az életpéldája meghatározó számomra. Sok jó tanárom is volt mind az iskolában, mind az életben. Általános iskolás koromban szülésznő szerettem volna lenni. Édesanyám lebeszélt: az egészségügy nehéz kenyér: kevés pénzért, sok műszakban, embert próbáló körülmények között kell helytállni. Azt javasolta, próbáljam ki magam más területen előbb, aztán majd meglátjuk. Akkor még nem tudtam, mennyire igaza van, csak hallgattam rá, hisz kettőnk közül neki volt nagyobb élettapasztalata. Így lett belőlem végül közgazdasági szakközépiskola után diplomás könyvtáros.

Könyvtárosság

Érettségi után, szegedi diákéveim alatt kezdtem önkénteskedni: dolgoztam a Nagycsaládosok Országos Egyesületének, majd az Európai Magyar Fiatalságért Alapítvány kereteiben oktattam angol nyelvet nemzetközi ifjúsági nyelvi táborokban. Könyvtár szakos egyetemistaként kerültem a Somogyi-könyvtárba Szegeden, ahol olyannyira meggyökereztem, hogy ez lett az első hivatalos munkahelyem.

A legjobb a könyvtári munkában, hogy rengeteg emberrel találkozol. Ráadásul, ha könyvtáros vagy, a világ szó szerint „nyitott könyvként" hever előtted. Ha valamit nagyon megtanul ebben a szakmában az ember, hát az az információkeresés. Szakirodalom-jegyzékek, hivatkozások, bibliográfiák, tudományos kutatások eredményeinek összegzése, tanulmányok, adatbázisok – nagy hasznát veszem annak, hogy öt év profi képzés áll mögöttem ezen a szakterületen most, amikor a tudomány napról napra változik, és dogmává kövesedett elméletek képesek megdőlni egyik napról a másikra.)

Szerettem könvtárosnak lenni. Rengeteg érdekes emberrel találkoztam, máig tartó barátaim vannak azokból az időkből. És egyáltalán nem lehet zavarba hozni olyan kérdésekkel, mint pl. „Kinek volt a múzsája Draskovich Mária Euzébia?", „Milyen állat a rozsomák?" „Kik írtak zeneművet a Napról?" vagy „Hogyan alakult a fogmosás története az őskortól az 1950-es évekig?" (Ezeket a kérdéseket nem most találom ki – tényleg felelnem kellett rájuk!)

Kaland – amely valamit megváltoztat

2003-ban – kis kitekintésként akkor már a könyvtárosi állásomból – önkéntes munkát vállaltam egy nyári szezonra Skóciában, az Iona Közösség Camas Outdoor Activity Centerében. Ebben az eldugott ifjúsági központban a Belső-Hebridákon jórészt hátrányos helyzetű gyerekekkel dolgoztam, az ottani tízfős csapat tagjaként. Egy öreg halászházat üzemeltettünk egy világvégi kis öbölben (a hely kelta neve: Camas jelentése is ’öböl’), amelyet másfél mérföldnyi gyaloglással lehetett csak megközelíteni a szárazföld felől, festői mocsárvidéken átlábolva.

A házban minden a 19. századi állapotokat tükrözte: nem volt villany, tőzeggel fűtöttünk, és a víz a hegyoldal forrásaiból gyűlt a víztározó tartályokba. Az élelemhez szükséges alapanyagokat a gyakran húszfős csoportok és az ott dolgozók számára kizárólag talicskán lehetett a helyszínre juttatni. Volt biokertünk, és magunk sütöttük a kenyeret. Igazi kaland volt, és nagyszerű közösség verbuválódott a világ minden tájáról összegyűlt ott dolgozókból.

Azért írok róla ilyen hosszan, mert azt hiszem, az a Hebridákon eltöltött nyár megváltoztatta az életemet. Felnyitotta a szememet, és önbizalmat adott ahhoz, hogy új dolgokba fogjak, rádöbbentett, hogy az ember nemcsak azt csinálhatja jól, amiből diplomázott, és végre erőt adott, hogy afelé forduljak, ami kislány korom óta a legjobban érdekelt: ez pedig nem más, mint a születés. Camas arra is rádöbbentett, hogy vidéken érzem igazán jól magam, és a nagyváros nem a számomra megfelelő élettér.

Változások: dúlaság

Ehhez képest Skóciából hazatérve visszamentem Szegedre, majd pedig Kecskemétre, összesen még majdnem 4 évre, könyvtárosnak. 2004-ben, amikor a dúlaképzőt és az Aquanatal-oktatói tanfolyamot elvégeztem, már a kecskeméti Katona József Megyei Könyvtárban dolgoztam. 2005 nyara óta tanulok holisztikus bábaságot a Holdudvar Bábaház tanoncaként. Dúlai minőségben először ugyanezen a nyáron voltam jelen egy kedves barátnőm kisfiának születésénél. Máig gyönyörű emlék: háborítatlan, békés szülés volt a szegedi II. Kórházban. Igazi beavatás.

Szüléskísérés (majdnem) főállásban

2006-ban föladtam a könyvtárosságot, és Kecskemétről hazaköltöztem Csongrádra. Ebben már nagy szerepet játszott az a tény, hogy a szüléskísérések kezdtek úgy megszaporodni, hogy többé nem fértek bele a nyolctól négyig (illetve a könyvtárban gyakran este hétig) tartó munkarendbe.

Sokat segített, hogy ekkoriban kaptam állásajánlatot a Születés Hete Portáltól. A mozgalommal pár évvel korábban kerültem kapcsolatba, méghozzá úgy, hogy a könyvtárban is szerveztünk programokat a Születés Hetére. Őrangyalként és önkéntes rovatvezetőként dolgoztam már nekik, így nem volt idegen mindaz, amire hívtak. Ráadásul a viszonylag kötetlen munkaidő lehetővé tette, hogy ha szüléshez kell mennem, csak kapjam a dúlatáskát, és máris indulhassak... Igent mondtam hát az új állásra, a megtakarított pénzemből Csongrád mellett vettem egy tanyát, és azóta itt élek és működöm.

Hitvallás

A vajúdás, szülés, születés az én szememben szent dolgok, a szó legszorosabb értelmében. Ilynekor egy-egy édesanya mellett lehetni nemcsak megtiszteltetés, hanem óriási felelősség és egyben kihívás is. Boldoggá tesz, és hálával tölt el, hogy egyre szaporodik azoknak a babáknak a száma, akiknek a születésénél jelen lehettem, sőt akik a kezembe születtek. Mindig az élettől kapott hihetetlen ajándéknak érzem, ha egy újabb érkezőt fogadhatok ezen a világon.

Ki vagyok én, amikor nem dolgozom?

Olyankor is csak Szabó Zsuzsi. Olvasok, spanyolul tanulok, táncórára járok, utazom, süteményt sütök, takarót varrok, pulóvert kötök, álmokat szövök... és házat újítok fel. Vagyis meszelek, csiszolok, smirglizek, fugázok, betonozok, szögelek, tapasztok, glettelek... egy-egy nap végén gyakran piszkos a körmöm alja a kerti munkától, mert virágot ültetek, sárgarépát egyelek, locsolok, epret szedek, fára mászom, füvet nyírok, gyomlálok.

Tanyán élni külön kaland: nagyon szeretem. Lassan, apránként szalonképessé válik az otthonom, így idén nyáron már vendégeket is mertem hívni. Igaz, a tornác előtt még homokrakás van, a kapunál meg törmelékhalom, de már ki lehet ülni a cseresznyefa alá, és kenyérsütésre is alkalmas a konyha.

Lakik nálam két betelepült macska: Cicoma és Alibi. A macskatányér társbérlője Samu, a sün, aki alkonyatkor érkezik maradékokat kutatva, és néha a tornácon álló ócska szekrény alatt alszik. Egyébként a használaton kívüli disznóólban lakik (sündisznóól...) Idén először vannak csirkéim, a nagymamámnál keltek. Télen madarakat is etetek.

Környezettudatosság

Fontos a számomra, hogy úgy éljek, hogy amit elveszek, ahelyett adjak is vissza valamit a természetnek. Próbálom minél környezettudatosabban berendezni a mindennapjaimat, és a tévhitekkel ellentétben ez nem is olyan nehéz. Ebben a kis mikrovilágban, ahol szinte azonnal látom minden cselekedetem eredményét is, határozottan megvalósítható az efféle életmód. Ha orvosság kell, előnyben részesítem az aromaterápiát és a gyógynövényeket, és amikor vásárolok, azt is figyelem, mennyi szemét marad az adott termék után. Apróságok. De minek is várnék el apróságoknál nagyobb tetteket olyan kicsike ponttól, mint amilyen én vagyok a világban? ...

Akit érdekelnek a mindennapjaim, itt beleolvashat a blogomba (majd ha végre feltöltöm). 

Szüléskíséréshez kapcsolódó képzettségeim, továbbképzések: 

2004
•    A Magyarországi Dúlák Egyesületének alapszintű dúlaképzése
•    Aquanatal-oktatóképzés (szülésre felkészítő vízi mozgásforma kismamáknak)
•    II. Nemzetközi Bábakonferencia az Országos Bábaszövetség szervezésében (programja innen letölthető)

2005
•    A Module 2005-ös havi továbbképzés-sorozata (havi 1-2 napos rendszerességgel)
•    „Bábák a bábaságról Budapesten" – Jan Perrone bábaműhelye

2006
•    Bábatréning (szülésznők, védőnők és egészségügyi dolgozók számára 7 kreditpontra akkreditált képzés), a szentesi kórházban
•    Marina Alzugaray: „Orgazmikus szülés” és „Holdtanítások” című műhelyei
•    Elizabeth Davis: „Életkör” című műhelye 2006

2007
•    Természetes segítségnyújtás a várandósság és a szülés idején (az Országos Bábaszövetség 54 órás, szülésznők, védőnők és egészségügyi dolgozók számára akkreditált tanfolyama)
•    Elizabeth Davis: „Spirituális bábaság" című műhelye
•    Mexikói bábatrükkök workshop

2008
•    Sheila Kitzinger: „A szüléshez kapcsolódó poszttraumás stressz-szindróma és megelőzésének módszerei”; „A szülés helyzete különböző kultúrákban”; „A háborítatlan szülésről”; „A szülés árnyékában. Katarzis vagy krízis?” című előadásai a Nemzetközi Konferencia a Születésről keretében az Országos Széchényi Könyvtárban

2009
•    Nemzetközi DONA (Doulas of North-America)-dúlaképzés Debra Pascali-Bonaro vezetésével 2009. november 12-14. között

Ezen kívül rendszeresen részt veszek a szegedi dúlák körének találkozóin, esetmegbeszélésein, valamint a Holdudvar Bábakör és Dúlakör munkájában.