Gyönyörűségesen szép otthonunk lett. Helyesebben: épp most alakul. Ha meggyógyul a képszerkesztőm, teszek fel pár fotót. L. épített nekem elegáns fürdőszobát, ahol tapéta van, és faburkolat, és nagy, barokkos tükör a kád fölött. Modern is, ugyanakkor klasszikus. Ez köti össze és választja el a nagy és a kis házat, mivel a kettő közötti átjáróból nyílik. A nagyban minden százötven éves, és bármihez nyúlsz, egy család történetei szólalnak meg a tárgyakban. A kicsiben még minden most formálódik: ez az első közös otthonunk.

A dolgok körvonalakban már összeálltak, a funkcionális részek működnek: kész a konyha; a hálószobánk és a hozzá tartozó pöttöm zuhanyzó-mosdó is üzemel. Jó, kell még bele radiátor és törülközőtartó, de ezek nem olyasmik, amik nélkül ne lehetne használni. A mosdószekrény eredetileg komódnak indult. Íves elejű, nőies darab, jól ellenpontozza L. férfiasabb ízlését. Leárazáson találtuk, és mivel méretre épp befért a mosdó részére a lépcső alatt speciálisan kialakított lukba (szó szerint!), haza is hoztuk. Gondolom, azért nem volt nagy a tolongás érte, mert valami rejtélyes okból a készítői a babakék színt látták megfelelőnek a számára. Múltjának e bocsánatos szégyenfoltjára közös megegyezéssel fátylat (értsd: két réteg krémszínű festéket) borítottunk, L. ráapplikálta a mosdókagylót, s mára ő a zuhanyzónk középpontja. Ahányszor belépek, mindig megörülök neki.

A háló a másik kedvencem. Pedig alig van benne valami - igaz, nem is nagy helyiség. Minden picike nálunk, kivéve a régimódi rézágyat. Az king size. Ja, és persze a ruhásszekrényt. A Kedves zsenge ifjúsága óta szeretett volna egy afféle "gentleman's wardrobe"-ot, amibe a zoknitól a télikabátig mindene belefér. Hogy felépült a ház, ennek is elérkezett az ideje. Hosszas kalandozásokat folytatott az Ebayen, mígnem ráakadt a Ruhásszekrényre. Meg kell valljam, én is szerelmes lettem bele, nemcsak ő. Viktoriánus, masszív, faragott diófa szekrény rézveretekkel. Felér a plafonig (bár az nálunk nem nehéz...), és L. a maga szerény, kétméteres termetével állva simán elfér benne. Van benne tükör, fiók, akasztó, polc - minden, ami kell, és tényleg elnyeli az Élet Értelmének teljes ruhatárát.

Bútorokat leginkább örököltünk vagy ajándékba kaptunk. Ebből a szempontból mindenünk megvan, már csak össze kell őket húzni, egységes stílusba. Azt hiszem, ez az otthonteremtés igazi kihívása. Nekem legalábbis ez a kedvenc részem. Amit itt "soft furnishing"-nek hívnak: a textilek, a kiegészítők, az edények - mindaz, ami a folytonosságot megteremti. Az ágyunk fölé például szeretnék majd vagy festményt, vagy természetfotót. Olyat, ami az ablakon kinézés érzetét kelti, mert a háló hátsó fala felől egyáltalán nem kapunk fényt. Fotóztam régebben egy ősöreg fát Gledalochban, talán arról készíttetek nagyítást.

És hát, aki ismer, tudja, hogy odavagyok a finom ágyneműért, a romantikus konyhafelszerelésért, a különféle, illatos szappanokért - egyáltalán, a szép tárgyakért, amelyeknek funkciójuk is van.

• Hozzáadás
• Keresés

Hozzászólások (0)

Hozzászólás

Hozzászóló adatai:

Név:

Email: Gravatar engedélyezve

Website:

Hozzászólások:

Tárgy:

Üzenet:

Security

Kérem írja be a kódot, amit a képen lát. (Kisbetű és nagybetű között tegyen különbséget)

Powered by !JoomlaComment 4.0 beta2