Nem, nem indítok főzős blogot. Ez nem olyan mártás.

Ma egész nap cikket írtam egy folyóiratnak. De ez a péntek most nem is jó másra, mint hogy az ember a gép előtt üljön. Az elmúlt három nap szépséges napsütését mintha elfújták volna: szinte csöpög a levegő, olyan köd van. Hallani a vízcseppeket a félhomályban. Nem látom a kerítést a konyhaajtóból. Kísérteties, valahogy mégis meghitt és gyönyörű. Legszívesebben én is elmennék téli álmot aludni.

Uzsonnaszünetben agypihentetés és szemkifolyás-megelőzés céljából gyertyát mártottam. Ez téli elfoglaltság, egyrészt mert ilyenkor hamarabb sötétedik, és többet vágyik az ember lánya barátságos, természetes fényekre, másrészt mert a viaszt sokkal jobb a kályha tetején melegíteni, mint gázláng fölött, ahol könnyen odaég és büdös lesz. Persze kályha híján lehet forró vízbe állított konzervdobozban csinálni, de az extra macera. 

Tehát a hozzávalók:

Türelmes, időnként hőálló kéz (min. 2 db), kanóc, maradék viasz, 1 db konzervdoboz, 1 db levágott tetejű sörösdoboz.

Úgy szoktam előkészíteni, hogy a gondosan összegyűjtögetett gyertyavégeket, viaszmaradékokat beledobálom egy öblösebb (pl. kukorica-) konzervdobozba. Én abszolúte újrahasznosítós gyertyakészítő vagyok, sose vettem még boltban ilyen célra viaszt. A maradékokból új gyertyák tucatjait lehet előállítani, ráadásul mindig meglepetés, hogy éppen milyen színkombináció születik...

Fontos, hogy a konzervdoboz olyan legyen, amelyik nagy felületen érintkezik a kályha lapjával. Lassan megolvasztom benne a viaszt. Amikor már forró, áttöltöm egy magas és keskeny fémedénybe (erre ideális az üres sörösdoboz), úgy, hogy lehetőleg csurig teljen. Minél magasabb az edény, annál hosszabb gyertyát lehet belőle kimártogatni. A sörösdobozt egyébként a kilencéves Lucától tanultam. Előtte hónapokat töprengtem, honnan szerezzek magas, ám keskeny fémedényt erre a célra - mivel a konzervdobozok túl alacsonyak, vagy túl öblösek. Aztán egy napon Lucáéknál vendégeskedtem, és a leányzó megmutatta, milyen szép, karcsú-sudár gyertyát mártott a suliban. Csodálkozva kérdeztem, hogy milyen speciális edénye van erre a célra a tanító bácsinak, és főleg: Hol szerzi be?!!! - mire ő elárulta a nagy titkot: SÖRÖSDOBOZ!!!

De vissza a fősodorba: fogom a kanócot, kicsit hosszabb darabokat vágok belőle, mint a sörösdoboz magassága, és máris indulhat a mártás! Illetve nem... egy kanna hideg vizet készítek még a kályha közelébe, hogy legyen miben lehűteni a viaszt.

Én kisüzemi gyertyaöntést szoktam rendezni, ez azt jelenti, hogy egyszerre kettőt mártogatok. Kanóc a viaszba, majd a hideg vízbe. És ismétel... egészen addig, míg a kívánt vastagságú gyertya nem lóg az ember kezében.

Az a legjobb benne, hogy tényleg pihentet. És látod, ahogy valami rétegről rétegre alakul, formálódik a kezedben.

• Hozzáadás
• Keresés

Hozzászólások (1)

• |89.134.142.xxx |2011. 11. 08. - 11:59:20 Kereki Eszter  - gyertyakészítés
  

  Szia!
  
  Tudnál nekem abban segíteni, hogy faggyúból hogyan tudok gyertyát csinálni?
  Színezni, olvasztani... ?
  
  Előre is köszi
  • 0
  • 0

  Hozzászólás

Hozzászólás

Hozzászóló adatai:

Név:

Email: Gravatar engedélyezve

Website:

Hozzászólások:

Tárgy:

Üzenet:

Security

Kérem írja be a kódot, amit a képen lát. (Kisbetű és nagybetű között tegyen különbséget)

Powered by !JoomlaComment 4.0 beta2